„Ágyban, párnák közt” ( 2010. nyarán )
A napokban Buffon nyaralni volt.
Bár városi kutya, de kertes házban lakik. Eddig azt hitte, hogy vér profi
vadász, mivel napi szinten öldösi a különböző rovarokat a kertben, illetve a
legyeket, akik betévednek a házba (természetesen el is ropogtatja őket, főleg
a nagy zöldet szereti).Nem mondom, azért egy-egy méh, vagy darázs
megfogása kicsit csalódottá teszi néha, és nem csak a feldagadt arca miatt
látszik szomorúnak.
Ez a mostani nyaralás, igazi természetben töltött vadászat volt ám!
Tele meglepetésekkel (már mint a Buffinak meglepetés) A Körös egyik
holtágánál volt lehetőségünk kicsit visszajutni a természetbe.
Este érkeztünk meg az egyik hosszanti oldalán közvetlenül a Holt
Körössel határolt telekre. Buffon nagy hévvel vizsgálta át a területet.
Érdekes, hogy bár ismeretlen volt számára a terep és teljes sötétség,
(közvilágítás nem lévén, sőt aznap borús égbolt) mégis érezte, hogy
bizonyos bokrok, illetve a nád mögött már víz van és még véletlenül sem
szaladt be mögéjük?! Honnan tudta???... Hmm…
Másnap reggel megint óriási érdeklődéssel szaladgálta össze a
hatalmas kertet.
Természetesen amerre csak elhaladt megjelölgetett mindent és aztán
konstatálta, hogy most már lassacskán miénk lett az egész terület.
Észrevette a stéget, ami a nád közt bújik meg és óvatosan,
nagy körültekintéssel leereszkedett rá. Szinte lekuporodva lépdelt rajta és
szaglászta körbe. Jelölés elmaradt. Lehet, hogy volt benne némi félsz a
víz miatt, mert már volt része anno a Dunán egy kis „önfeledt” kényszer
úsztatásban. Természetesen, úgy döntöttem, hogy Buffi a Holt Köröst is
szeretné kipróbálni a napokban, ha már ilyen jó lehetőség nyílt rá.
Buffon, amikor már mindent átvett tételesen, a telek egyik végétől a
másikig, megkezdte a vadászatot különböző „borzasztó” ellenfelekre,
akikhez hasonlókat otthonról már jól ismer.
A büdösebb bogarakat csak piszkálgatta, szórakozott velük, de a legyeket
és egyéb gusztusos rovarokat szép számmal el is fogyasztotta.
Közben, mi emberek, nekiláttunk horgászni a Buffon által
megfelelő „minősítésű” stégen. Attól kezdve, amint akadt egy kis
szabadideje (és miért ne lett volna), persze Ő is ott kucorgott mellettünk.
Rövidesen megérkezett az első hal, egy kisebb keszeg személyében.
Buffon most látott először életében ilyen élőlényt, volt nagy csodálkozás,
meg szaglászás. Ez a horgászás dolog, kezdte egyre jobban
érdekelni, főleg mikor az addig kifogott halakat helyben elkezdtük pucolni.
Ekkor már biztos lett abban, hogy ezek a furcsa lények evési céllal
lettek kipecázva. Eleinte, kicsit ugyan óvatosan, megette a
belsőségeket, majd a halfejeket., aztán úgy belejött, hogy az
aktuálisan kifogott halat már a damilról élve szerette volna leenni. Közben
bedobott egy jó nagy paprikás kenyér gombócot, olyan öklömnyit (mert
vélhetőleg Ő volt), amit sokáig kerestünk.Mivel csobbanást senki sem
hallott, rájöttünk, hogy a vízbe nem eshetett., Buffon viszont ártatlannak
tettette magát. A stégen szortírozott halféleségekből is néha eltűnt ilyen-
olyan halszelet, haldarab (esküszüm, mint Rodolfó!). Rövid idő elteltével
a neki felkínált halfejeket már úgy ropogtatta, mint a legízletesebb
snacket. Ha a kapást követően mégis üresen érkezett meg a horog, volt
nagy kétségbeesett nézés, hogy ezt most miért csináljuk vele???
És ekkor végre, a sok lim-lom halfajta után megérkezett egy ponty (igaz
egyáltalán nem tűnt méretesnek, ezért persze megakartuk mérni, de közben
valahogy mégis elfelejtettük).Szóval körbenéztünk, és mielőtt megromlott
volna, vagy mit tudom én, gyorsan le a ejét, aztán ki a belsőséget stb. A kutya
már tudta a menetét a dolognak. Ikra be a szervezetbe, jöhet a fej gyorsban…
de itt történt az első dráma! Az még nem volt olyan nagy probléma,
hogy a ponty feje jóval nagyobb volt, mint akeszegeké, hanem az,
miikor éppen összeharapta volna, a ponty(fej) gondolt
egyet és őrült mód elkezdett csapkodni a kopoltyújával, meg tátogni,
mint akinek valami fontos mondanivalója van és közben meg kíváncsian
nézelődött ide-oda?! Szegény kutyám erre a dologra, koránt sem volt
felkészülve lelkileg. (sosem néz horrort, meg ilyen korhatáros filmeket,
max. 101 kiskutya a szintje). Úgy köpte ki, mint, ha égette volna a nyelvét.
Aztán odahajolt a halfejhez…nézés volt hosszasan…..
és egyszer csak kiült az arcán a döbbenet.
Ezek után, hogy ily mélyen megrendült, többé már nem ette meg a halfejeket.
A második csapás délután érte, mikor is kezdetét vette a nagy úszásoktatás.
Igazából inkább valamiféle vízi-revünek nevezném a dolgot. A barátom
beereszkedett a mellig érő vízbe, majd (Ő akarta, nem én!!) szépen
leeresztettem a Buffont a karjaiba. Ekkor minden esetben félig belefulladtak
a vízbe, majd Buffi kikapart az összes lábával, természetesen a barátom
hasán, oldalán, tarkóján stb. és hihetetlenül „szép” stílusban kiúszott. Ekkor
én visszacipeltem (eszembe jutott közben a Flinstone Frédi a Dinóval,
nagyon hasonlatos volt a jelenet) és kezdtük újból. Ezt addig folytattuk, amíg
a barátom nem bírta tovább, mivel az Ő fájdalomtűrése is véges. Gyönyörű
mintával a testén hagyta el a holtágat és én pedig itt-ott vizes lettem :o))
Esti sétánál azon a területen, ahonnan már a víz visszahúzódott, az
árvíz után, találtunk egy teknős bébit.
Nem aratott túl nagy sikert kutyácskámnál. Igazából nem tudta mire vélni a
kis állatot.
Valószínű reménykedett, hogy nem kell ezt is elfogyasztania.A bébit
visszavittük a holtágba és elengedtük. Micsoda megkönnyebbülés!
(mindkettőjüknek)
Erre a napra ennyi borzalom elég is volt.
Másnap Buffon nehezen szánta rá magát a horgászatra, két okból is. A
ponty óta nem érdekelte oly mértékben a hal és potenciálisan veszélyeztetve
érezte magát a víz közelében. (bár megígértem neki, hogy nem pancsolunk
többé!) Így történhetett, hogy nem volt velünk mindvégig a stégen. Inkább
elment a jó öreg „hazai pályához” a bogarászáshoz. Egyszer csak jött az újabb meglepetés egy méretes gyík személyében. A kert közepe táján volt
az ominózus találkozó. A gyík közvetlenül az ürege bejáratánál álldogált
(hülyén hangzik, mivel a hasán feküdt, de ez nála álldogálás igazából)
mikor az én roppanthíres vadászkutyám meglepte őt. Meglepte?..ááá,
inkább saját magát, mivel a gyík rögtön levette róla, hogy egy looser.
Abszolút nem zavartatta magát és a gyenge támadási kísérleteket
ellentámadással viszonozta.
Szembefordult a kutyámmal és sziszegésre emlékeztető hangot adva
ráhozta a frászt.
Szerencsére időben érkeztünk és kimentettük Buffit szorult helyzetéből.
Megpróbáltunk mindannyian úgy tenni, mintha nem is történt volna meg
ez a blamázs. Röviddel ezek után, egy a kerten átsétáló, jól fejlett teknős
rémisztgette a kutyámat, aki szintén nevetségesnek találta Őt (a jelek szerint)
Megjegyzem, hogy a gyík felháborító viselkedése óta, már az apróbb
bogarak is (akikkel amúgy gond nélkül elbánik), ha megmozdítottak egy
fűszálat, jól megugrasztották Buffit. Persze, hogy a teknős is rátett még
a kialakuló fóbiára. Az esti sün már tudhatott a dologról, mert hihetetlen
nyugalommal ette a kutyatápot a tányérból, úgy, hogy közben „valaki”,
húsz cm-ről nézte, szagolgatta.
A sün díszkísérettel a fenekében, lezser mozgással távozott (persze, amikor
már jóllakott.)
Arra a hírre érkezhetett egy zöldvarangy, hogy van itt egy pesti Staffi,
akin lehet jól mulatozni. A terasz lámpájának a fénye a falra vetődött és
abban topogott a béka, (mint Michael Flatley), de nem sok sikerrel. Mi
már láttunk ilyet, Buffont meg már vagy nem érdekelte, vagy csak úgy tett,
mint, akit ez nem köt le.
Ezen történések okán, Buffi alig várta, hogy hazajöjjünk a „csatamezőről”.
…Végre itthon! …Minden fűszálat átvizsgált és ha valami megmozdult egy
kicsit is, Buffi hatalmasat ugrott ijedtében Mondtam is neki, hogy lassan el
kéne gondolkodni azon, hogy kezeltesse magát!?
Aztán lassacskán helyrejött minden. Megint üldözi a bogarakat, kicsit,
nagyot, büdöset, rücsköset… és óriási örömmel eszi meg a levadászott
legyeket. A napokban találkozott békával is és Buffon elkeserítette őt, mert
egyáltalán nem ijedt meg, sőt jól rá hozta a frászt.
Azért egyet be kell látni!
… Szép dolog ez az „igazi” természet, de azért egy
Buffonnak a igazi lételeme az: ”ágyban, párnák közt”
gyozoo
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
